Nagy Henrik

Kína, Yunnan tartományában élő honfitárs, ki hűséges társa családjának, kutyájának, könyveinek és zongorájának.

Weishan, Yunnan tartomány egyik kisvárosa.Hosszú történelmei múlttal és kulturális sokféleséggel rendelkezik, korábban a Nanzhao Királyság fővárosának része volt (738-902). Több etnikai kisebbség él együtt ezen a területen már évszázadok óta, elsősorban a Yi és a Hui (kínai muszlim) nemzetiség. A tea szállítás egyik fő állomása volt. A főtér körül még mindig találunk fogadókat melyek még a múlt század elején épültek, apáról fiúra szállva s ma már kissé düledezve várják végzetüket. Erre az említett térre gyűlnek össze az emberek úgy estefelé, vacsora után, miután hazamentek munkából, lemosdottak egy kicsik és tisztát váltottak.A tér körüli lacikonyhásoknál harapnak valamit, leveses tésztát, sült rizs valami egyszerűt aztán kiülnek a térre.Várnak. De csak ők a férfiak, mert az asszonyok a szembe lévő téren gyülekeznek s várják megérkezzen az aki a hangszórót hozza melyből legalább este kilencig bömböl a zene. Ők táncolnak és táncolnak fáradhatatlanul.Az ember pedig csak ül a téren pihen, szemlélődik, az ismerősökkel is keveset szólnak hiszen talán már gyerek koruk óta ismerik egymást.Pihennek és mintha várnának valamire. A fényképek ezen pillanatokat merevítették meg, a merengés pillanatát amikor nem akarnak semmit mert még nem érkezett el a pillanat, a pillanat mely mindennap ugyanott, ugyanabban az időben érkezik el. A pillanat mely öt méter széles, évtizedek óta ugyanúgy csengő zenéjére egy pillanatra mintha megmozdulna a levegő és a tér egyik sarkában a hatalmas méretű kivetítőn elkezdődik a belföldi hírek sugárzása.